Kimmó máma egy Magyar Házi Gazdasszony című kalendáriumnak öltözik, ezernyolcszázhúszból.
Mostan a sertésshízlalásról fog tanácsokat adni, minden érintettnek.
" A gondos gazdasszony tehát a tavalyi őszi malatzokból konyhája nagyságához képest kiszakaszt kettőt, hármat, és a háznál neveli. Vagy ha a falu seregivel járatja is, legalább estve és reggel mindennap jóltartja. Ha a fijas disznó a háznál tartatik: nem kel megengedni hogy a cseléd annak az orrát verje a moslékkeverő fával, mert ettől elvetél. (jááááiáiáiáj! a szerk.) A moslékot nemárt minden héten egyszer vékonnyan megsózni. A hidlásnak jó fedele legyen, mert ugy tapasztaljuk, hogy a befolyó eső s hó víz a sertéseket tetvessé tsinálja. A hidlás mellett kerittés legyen, melybe a viz bele folván a sertés abba tetszése szerént heverhessen, s mikor akarja, a sárból a hidlásra mehessen. Mert ámbár a sertés a fertőt szereti, de még is a maga ganajjában nem örömest hever. A kiherélt vén kan vagy göbe (kotza) a sok eledelt megeszi, de tökéletessen soha megnem hizik, sőt a kiherélt vén kan többnyire tetves is. Tarthatjuk őket mindenféle mosadékkal, savóval, öszvevágott és korpával kevert tsallánnal, labodával, lóherrel, tökkel dinnyehéjjal, ugorkával és hullott főtt gyümöltsel. A hizósertéseket soha se kell koplaltatni, különben egymást marják! "
Hát ebből is látszik, nem olyan egyszerű dolog ez, ugye na nyilván! De mostmár mindenki megnyugodhat, mert minden kérdéseire szakértő válasz fog érkezni a fent említett roppant fontos kiadványból. Tessék kérdezni!
KM
